Éghajlati detektívek Projektek 2019-2020

A projekt címe: Csökkentse szénlábnyomát és mentse meg Málta vízfolyásait

Csapat: Víz nyomozók  Kiválóan díjazott projekt

2019-2020   St Nicholas College közép- és felső tagozatos iskolák   Rabat   Málta   20 A diák életkora: 12-13, 14-15

A Wied il-Qlejgħa télen nagy vízhozamú. Megvizsgáltuk az 1952 és 2020 közötti csapadékadatokat, az 1952 és 2020 közötti hőmérsékleti adatokat, a Landsat 5 műholdképeket és a Wied il-Qlejgħában végzett terepmunkát. A völgy vízhozamát bemutató mennyiségi adatok nem állnak rendelkezésre. Málta átlagos éves csapadékmennyisége 550 mm. A csapadékadatok vizsgálata azt mutatja, hogy az átlagos csapadékmennyiség alig változott, de tavasszal csökken, ősszel pedig növekszik. A 2019. szeptember 1. és 2020. május 22. közötti időszak csapadékmennyisége mindössze 347 mm volt. A 2020. február 1923 óta a legszárazabb volt. A kutatások azt mutatják, hogy az 1923-2005 közötti időszakban a levegő hőmérsékletének általános tendenciája 100 évenként 0,71°C-os, az 1970-es évek óta pedig 1,5°C-os növekedést jelez. Összehasonlítottuk a Wied il-Qlejgħa felszíni vizét a különböző évek téli időszakában az 1984-ig visszanyúló Landsat 5 és a Sentinel 2 műholdfelvételek segítségével. Találtunk 1984 novemberében készült felvételeket. Málta és a völgy kis mérete miatt nehéz volt bármilyen változást megfigyelni 1984 óta. A terepmunka során azt vettük észre, hogy a völgy nagy része száraz volt. Víz csak a völgy felső részén folyt. A főcsatornában kanyarulatokat és egy kisebb erodált csatornát figyeltünk meg, ami arra utal, hogy a víz áramlása a múltban nagyobb volt. A tározó gátjai mögött nem volt víz. Két gazdával készítettünk interjút, akik a völgy mentén művelik a földeket. Az egyik megkérdezett gazda szerint az éghajlat változik - vagy túl sok eső esik, vagy túl kevés. Egy másik gazda azt mondta, hogy a völgyben lévő vízmennyiség az 1979. október 25-i heves vihar óta csökkent. A heves esőzés körülbelül 3 méternyi földet hordott magával, amely lerakódott a völgyben, és így csökkent a vízfelület.

Amint az adatelemzésből megfigyelhető, a Wied il-Qlejgħa vízhozama az évek során csökkent. A Wied il-Qlejgħa területén található számos jellemző, mint például az 1890-ben épített gátak és a tározófalak, arra utalnak, hogy a vízszint magasabb volt. A kanyarulatok kialakulása és a főcsatornában kialakult kisebb csatorna mind arra utal, hogy a máltai csapadékmennyiség az évek során csökkent, és ez hatással volt a víz áramlására ebben a völgyben. Ezenkívül a csapadékgrafikonok továbbra is azt mutatják, hogy a csapadék mennyisége valóban csökkent az elmúlt években. Mivel azonban az összegyűjtött adatok néhány évtizedre vonatkoznak, és a Qlejgħa-völgy vízhozamáról nem állnak rendelkezésre mennyiségi adatok, nem következtethetünk arra, hogy ez a hosszú távú éghajlatváltozás eredménye. A máltai éves csapadékmennyiség változékonysága, valamint a völgyben folytatott emberi tevékenység lehet az oka annak, hogy a völgy ezen a télen szinte száraz. Az idegenhonos növények, például a nád, az eukaliptusz és a ricinusfa jelenléte szintén befolyásolhatja a völgyben folyó víz mennyiségét, mivel ezek a növények több vizet vesznek fel, mint az őshonos növények. A gát mögötti tározókból a csapadék csökkenése miatt a gazdák által öntözésre használt víz fokozott szivattyúzása szintén csökkentheti a völgy vízhozamát. Megfigyeléseink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy a Wied il-Qlejgħa vízhozamának csökkenése az éghajlatváltozás következménye. A műholdfelvételek azonban azt mutatják, hogy az emberi tevékenységek, például a városiasodás, elvezethetik az esővizet a völgyből. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy további kutatásokra van szükség, amelyek az urbanizációnak a völgyek vízhozamára gyakorolt hatását vizsgálják.

Megfigyeltük, hogy az emberek nagyon nehezen kapcsolják össze viselkedésüket az éghajlat változásával. Ezért célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet és népszerűsítsük a mindennapi életmód apró változtatásait, amelyek nagy hatást gyakorolnának, ha mindenki követné a példáját. A diákok egy csoportja különböző promóciós anyagokat készített, amelyek emlékeztetőül szolgálnak iskolánk diákjai számára, hogy kapcsolják le a villanyt, használjanak természetes fényt a mesterséges helyett, és takarékoskodjanak a vízzel. Készítettek matricákat, amelyeket minden osztályterem ajtajára ki lehet ragasztani, posztereket és asztali képeket, amelyeket feltöltöttek az iskola összes számítógépére. Az Ökoiskolák csapatának egy másik diákcsoportja arra hívta fel a figyelmet, hogy a hulladékot nem csak újrahasznosításra, hanem újrahasznosításra is szükség van. Olyan tárgyakat gyűjtöttek össze a diákoktól, mint a használt zsírkréták, színezőceruzák és kis játékok (amiket a gyerekek gyorséttermi étkezéshez kapnak), és projekteket készítettek ezekből a tárgyakból, hogy megmutassák, hogy a tárgyaknak második életet lehet adni, így csökkentve a szénlábnyomot. Az ötlet az volt, hogy a hulladékot erőforrásként és ne szemétként tekintsük. E projektek közül sok még folyamatban van, és a következő tanév során kerül véglegesítésre. Most, hogy a diákok megértették, milyen kényes a természeti egyensúly, és hogy a fák mennyire fontosak a levegőben lévő szén-dioxid-többlet csökkentésében, amely az éghajlatváltozás fő tényezője, még nagyobb projektbe akartak belevágni. Különböző őshonos fákat ültettünk az iskola területén, és elkezdtünk tiszta tejesdobozokat is gyűjteni. Az ötlet az, hogy az iskolánk minden egyes diákja ültessen egy fát, és addig ápoljuk, amíg elég erős nem lesz ahhoz, hogy átadhassuk a különböző civil szervezeteknek, amelyek ezeket a fákat ültetik szerte a szigeten.

https://stnicholascollegemalta.net/2020/05/26/climate-detectives-investigating-waterflow-at-wied-il-qlejgha-rabat-malta/?fbclid=IwAR3QDqRtN4SMyAZIgvMO-JA99MPIMlj1IsTsX_Ay1xl0388YvMWV533W6c0